Rengeteg blog van, ami a főzéssel foglalkozik, viszont azt vettem észre, hogy szinte egyik sem kezdi az alapokkal. Ráadásul aki feltalálta a csészét, mint mértékegységet, azt kéthavi epegörcsre ítélném. Ahogy körülnéztem a magát gasztroblognak nevező oldalakon, szinte ugyanolyan ételekkel találkoztam: főzzünk meg mindent kettő perc alatt, az nem számít, hogy ehetetlen, de lehet vele villogni az instagramon meg a facebookon. A komolyabb főzős blogok pedig beleesnek abba a hibába, hogy azt hiszik: a mostani generáció még akar valamit kezdeni a konyhában a fentebb említett kétperces műveleteken kívül és olyan ételkölteményekkel szórja tele az internetet, amitől még a komolyabb gasztrogurunak is elmegy a kedve a főzéstől.

Sajnos az étkezési kultúra kimerül a kínai-meki-összebaszok valamit szentháromságban, néhanapján egy-egy rendes étteremmel, hogy a férfi is egyen valami ehetőt. Mindent meg lehet kapni készen, félkészen, közben pedig – tisztelet a kivételnek – egy rántott húst nehézséget jelent már elkészíteni. Én azt értem, hogy megváltozott a világ, ezzel nincs is semmi probléma, de azzal már van, hogy olyan mértékben eligénytelenedik az étkezés, köszönhetően az alapok teljes hiányának, hogy nagyanyám sírva vágná oda a zománcos lábost a cementlapra a sparheltje mellett, ha ezt tudná. Ez valahol olyan, hogy kijön lassan egy generáció az egyetemről, úgy, hogy nem tudná elmutogatni Európa országait egy vaktérképen. A fővárosokat pedig hagyjuk is.

Az ételt tisztelni kell. És nem, nem lesz jó bele “helyette más”, mert akkor szar lesz. Nem véletlenül vannak receptek és most nem Jamie Oliver receptjeire gondolok, aki lassan nemhogy tizenöt percre, hanem tíz vagy öt percre degradálja az ételt, a kezdő háziasszony pedig rohan a boltba megvenni, mert az élete párja majd örülni fog egy negyedórás ételnek, ami egyébként legalább fél óra és akkor még senki nem mosogatott el.

Szóval hölgyek és urak: veletek együtt én is megtanulok főzni.

És ne röhögjön senki, de a víz akkor forr, ha buborékok jönnek fel belőle és lobog a teteje. Itt kezdünk.